Horváth Gabriella: Domokos, a bátor kos kalandjai
felső tagozat – 2. helyezett
Karcagi Arany János Általános Iskola
felkészítő: Nyíri Nikoletta
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Domokos nevű fiatal racka kos. Domokos szerelmes volt Jutkába, aki a nyáj legszebb jerkelánya volt, egyben a vezérkos Nagyszarvú Ákos leánya. Sajnos szerelmük nem teljesedhetett be, amíg Nagyszarvú Ákos áldását nem adta rájuk. Egy szép napon Domokos a vezérkos elé járult:
- Kedves vezérkos uram! Legyen szíves, adja neeeekem a lányát, akivel régóta szeeeeeretjük már egymást – könyörgött Domokos.
- Hiába KOSlatsz leányom után, nem adhatom neked őt addig, míg a három próbát ki nem állod, mellyel bizonyítod bátorságodat – szólt az öreg Ákos.
- Mi az neeekem? Kiállok én mindent a lánya szívéért!
- Bátor vagy, Domokos, azt már látom. Bizonyítandó, íme az első próbatétel: Küzdj meg a Hortobágy legerősebb állatával, a bikával!
Jajj nekem – gondolta Domokos – hogyan lehetek én erősebb egy bikánál?
Domokos azonban nem riadt meg a feladattól, mert Jutkáért mindent megtett volna. Főhősünk nemcsak bátor, de okos és furfangos is volt, így eszébe jutott régi barátja, Lalika, a bölömbika, aki a közeli nádasban fészkelt. Fel is kerekedett, hogy segítséget kérjen a próbatételhez.
- Drága barátom, Lalika! – szólította meg a kos – segíts rajtam, kérlek! Szerelmem, Jutka addig nem lehet az enyém, amíg meg nem küzdök a legerősebb állattal, a bikával.
- Mi sem egyszerűbb ennél, máris van egy tervem, hogyan segíthetek rajtatok – felelte Lalika, aki igen játékos kedvéről volt ismert. – Te csak mondd azt Ákosnak, hogy holnap hajnalban jöjjön a nádas széléhez.
Másnap hajnalban ment is az öreg kos, hogy megnézze, hogyan bukik el Domokos már az első próbatétel alkalmával. Egyszer csak furcsa hangokra lett figyelmes. Hallotta egy gyilKOS bika félelmetes bömbölését, és Domokos ökleléseinek dobbanását.
- Jajj, Domokos – kiáltott a „bika” – feladom a küzdelmet, elismerem, hogy te vagy az erősebb, csak ne bánts!
Ezt hallva az öreg kos, bár nagyon meglepődött, de elismerte Domokos győzelmét, így teljesült az első próbatétel. Nagyszarvú Ákos nem tudhatta (hisz nem volt tudálékos), hogy Lalika, a bölömbika onnan kapta a nevét, hogy úgy tud bömbölni, mint az igazi bikák. Így elhitte volna bárki, hogy valóban egy bikával küzd a bátor kos.
A vezérkos elmondta a második próbatételt:
- Három nap és három éjjel kell vigyáznod a kis juhokra, ha egy is eltűnik, akkor soha nem lesz tiéd a lányom.
- Meegérteeem – mondta Domokos.
Ahogy leszállt az este, Domokos egyre jobban elálmosodott, mert már napok óta nem tudott aludni izgalmában a próbák miatt. A kis juhok pedig nagyon rakoncátlanok voltak, össze-vissza rohangáltak, alig tudta őket együtt tartani. A harmadik nap végére már nagyon elfáradt. Végül nem tudta tovább nyitva tartani a szemét, és elaludt a nyirkos fűben. Szegény Domokos olyan mélyen aludt, hogy azt sem hallotta meg, amikor farkasok vonyítása harsant fel a pusztában. Mire felébredt, egy kis juh sem volt ott.
- Jajj, most mi lesz, hogyan találom meeeg reeeeggelig a cseeemetéket?
Szerencsére eszébe jutott régi barátja, Mazsi, a kiváló terelőpuli. Gyorsan el is szaladt hozzá és segítséget kért tőle.
- Drága barátom, a rám bízott kicsik szétszaladtak, reggelig meeeg keeell találnunk őket.
- Rendben, menjünk! – válaszolta gyorsan Mazsi. A borzas pulikutya hamar szagot fogott és az elveszett bárányok nyomába eredt.
Már pirkadt, mire az utolsót is megtalálták. Amikor odaértek a pajtához, éppen akkor érkezett Ákos is, aki már hallott az eltűnésükről. Meredt szemmel bámult a megkerült birkákra. Rögtön meg is számolta őket és kénytelen volt elismerni, hogy a második próbatétel is teljesült.
- Köszönöm, drága barátom! – hálálkodott a kos.
- Szívesen segítettem, Domokos, kívánok neked sok szerencsét a harmadik próbához! De most sietnem kell, mert ha a gazda felkel és nem talál, hát könnyen eljár a kezében a foKOS.
Ezzel búcsút vettek egymástól.
- Következzen az utolsó próbatétel! – szólt Ákos. – Hozd el nekem Mákos, a vezérbika kolompját holnap reggelig!
Jajj neeekem! – gondolta magában Domokos. – Mákos erősebb, mint én vagyok, és mindig nagyon vigyáz a kolompjára, lehetetlen, hogy el tudjam tőle venni – kesergett tovább. Már-már majdnem feladta a reményt, mikor egy tó mellett haladt el és valaki rákiáltott.
- Héjj, te szomorú legény! Miért lógatod az orrod? – rikkantott Csíkos, a kanalas gém.
- Jajj, nagy az én bánatom, Jutka szerelmem nem lehet az enyém, hacsak neem lopom el a kolompot Mákos nyakából.
- Ne búsulj, segítek én neked, nagy csőrömmel könnyedén kikapcsolom a kolompot, míg alszik.
- No, próba szerencse! Siessünk, mert mindjárt esteledik!
Leszállt a nap, a gulya is elaludt. Elindultak hát megkeresni az alvó Mákost. Mikor meglátták, Csíkos óvatosan kiemelte Mákos nyakából a kolompot. De sajnos nem volt elég óvatos, mert a kolomp megcsendült a csőrében. Erre az egész gulya megriadt, köztük Mákos is, aki rögtön haragra gerjedt.
- Eltaposlak, megtiporlak benneteket, adjátok vissza a kolompot azonnal!
Domokos és Csíkos szaladtak, ahogyan a lábuk bírta addig, mígnem Mákos feladta és visszafordult. Domokos megköszönte Csíkos segítségét, míg a lakodalomra is meghívta. Éppen reggeledett, mire Domokos hazaért és átadta Ákosnak a kolompot. Nagyon meglepődött a vezérürü, de tartotta magát a megállapodáshoz és neki adta a lányát, sőt, fele nyáját is.
Másnap hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és máig is élnek, ha meg nem haltak!
