Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, majd bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak.
Mentek, mentek, egyszer csak találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi fát. Azt mondja a középső malacka:
– Bácsi, adna nekünk egy kis fát, hogy csináljunk egy kis házacskát?
– Én adok.
Csináltak egy kis házat, és egyszer jön a farkas.
– Eresszetek be, malackáim, mert nagyon fázom.
– Nem engedünk be.
– Eresszetek be, mert ha nem, felmegyek a ház tetejére, s berontom.
Akkor sem engedték be. Felment a farkas a ház tetejére, és addig fészkelődött, amíg be nem rontott. Mikor berontott, a három malac mind elszaladt.
Mentek, mentek, addig mentek, amíg megint nem találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi téglát. Azt mondja a legnagyobb malacka:
– Bácsi, nem adna nekem egy kicsi téglát, hogy csináljak egy kis házat?
Azt mondja az ember:
– Én adok.
Adott is; és a legnagyobb malacka csinált egy kis házikót. Egyszer csak jön a farkas. Azt mondja:
– Eresszetek be, kis malackák!
Azt mondja a legnagyobb malac:
– Nem eresztelek.
– Eressz be, kis malacka, mert felmegyek a ház tetejére, s berontom.
Fel is ment, de nem tudott berontani. Azt mondja:
– Ha nem engedsz be, akkor gyere el holnap reggel hét órakor, mert én tudok egy olyan kertet, amiben gyümölcs annyi van, dió, szilva, körte, szedünk belőle.
Azt mondja a legnagyobb malacka:
– Jó, elmegyek.
A malacka felkelt reggel hat órakor, hamarabb elment, mint a farkas, és jól megpakolta magát. Õ maga is evett és hazasietett. Egyszer csak jön a farkas.
– Malacka, felkeltél-e, jössz-e?
Azt mondja:
– Hahaha, én már előbb ott voltam, mint te! Hoztam is haza.
A farkas megint valamit kieszelt, hogy holnap reggel hat órakor megint jöjjön el abba a kertbe, van ott gyümölcs, szőlő, minden.
Azt mondja a malacka:
– Jó. – De a malacka megint előbb felkelt, öt órakor elment, jól megpakolta magát, és hozott is haza a többieknek.
Egyszer csak megint jön a farkas. Azt mondja:
– Malacka, nem jössz?
– Ó, én már ott voltam. Haza is hoztam, meg én is jóllaktam.
Hát a farkas nagyon mérges lett. Akkor azt mondja:
– Gyere el, tudok bort, egy hordó bort. Kelj fel öt órakor, s menjünk el.
Azt mondja a malacka:
– Jó!
A malacka felkelt reggel négy órakor, elbújtatta a két kicsit, és elment. A bort megitta, és belebújt a hordóba. Egyszer csak jön a farkas. Nyitva volt az ajtó, gondolta, elmentek a malackák. Nagyon megörült, hogy most kinn a határban éri a malackákat, és megeszi mind a hármat. Futott. Észrevette a legnagyobb malacka, hogy jön a farkas, és mindig gurult elébe. Mindig jobban és jobban kergette a farkast, addig kergette, amíg a farkas el nem szaladt. Õ meg kibújt a hordóból, és hazament. Bezárta az ajtót. Egyszer csak jön a farkas.
– Jössz-e, malacka?
Azt mondja:
– Hát én már ott voltam, még téged is megkergettelek.
Azt mondja a farkas:
– Ha te voltál az, engedj be.
Azt mondja:
– Nem engedlek.
– Legalább csak egyik lábamat engedd be.
Azt beengedte. Akkor azt mondja a farkas:
– A másik lábamat is engedd be.
– A másikat nem engedem be. Várj egy cseppet, majd egészen beengedlek.
Akkor azt mondja a farkas:
– Engedj be, mert különben rátok rontom a házat.
Akkor a malacka azt mondja:
– Nem félünk mi attól!
A legnagyobb malacka feltett egy nagy üstöt vízzel, s rakott jó nagy tüzet, hogy forrjon a víz. Felment a farkas a ház tetejére, kaparta a kéményt. A malacka a kémény alá tette az üstöt a vízzel, hogy mikor a farkas beesik, akkor essék bele a vízbe. Kapart, kapart, addig kapart, hogy bele is esett. Akkor a malacka ráborított egy nagy pokrócot, lekötötte és megforrázta jól. Akkor aztán megsütötték, és olyan lakomát csaptak, hogy a fülük is kétfele állt.
Ha a három malacka a farkast meg nem ette volna, az én mesém is tovább tartott volna.
szerk. Kovács Ágnes
Icinke-picinke – Móra Ferenc Könyvkiadó
Budapest – 1972
